Versenyzőknek Kötelezően Ajánlott - A felvezetés
Közeleg ismét a Dog Dancing országos bajnokság, két év kihagyás után. Mi versenyzők alig vártuk már, hogy a karanténos időszak lezáruljon és újra találkozhassunk és hódoljunk kedvenc kutyás sportunknak.
Ám ez az időszak nem csak a mi életünket hanem kutyáink életét is felborította fenekestül. Egy egész generáció majdani versenyző kutyus nőtt fel a covid alatt úgy, hogy a versenyeken való szocializáció a kölyökkorukból kimaradt és a felnőtt már korábban akár profi szinten versenyző kutyák is bizony kicsit kijöttek a formából. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mi felvezetők is elszoktunk a verseny szituációtól és attól, hogy nagyobb közönség előtt szerepeljünk.
Legalábbis én a magam részéről biztosan.
Nyár elején, mikor újraindult az élet és több meghívást is kaptunk, hogy dog dancing bemutatózzunk évek óta először, zavarba jöttem pusztán attól, hogy néznek. Pedig még csak verseny szituációnak sem lehetett nevezni, pusztán mezei bemutató volt és mégis. Lunán meg is látszott egyből, zavarta a közönség és az sem segített, hogy én is befeszültem. Pedig a 10 éves táncos múlt miatt maga a szereplés nem szokott nekem nagy gondot okozni. Más a helyzet azonban, ha versenyzésről van szó, ugyanis én is hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy csupán a "verseny" szó hallatán túlságosan rástresszelek.
Valamiért mi emberek úgy vagyunk programozva, hogy akarva vagy akaratlanul versenyhelyzetben hajlandók vagyunk mindent egy lapra feltenni és akár a kutyára is túl nagy nyomást tenni. Mégis miért, a győzelemért!? Ugyan miért lenne fontosabb egy cím, egy kupa, mint a társunk, a legjobb barátunk, a kutyánk!
Elkövettem már én is azt a hibát, hogy esélyeket latolgattam, vajon hányadik helyen fogunk végezni stb. Volt olyan verseny is, ahol ugyan nem tudatosan, de nem a helyezésre koncentráltam. Ilyen volt mikor Luna felépült a dysplasia műtét után és hosszas fizio után vissza térhettünk kedvenc közös elfoglaltságunkhoz, a dog dancinghez. Visszatérésünk utáni első versenyünk örökre emlékezetes marad számomra. Az volt az a verseny, ahol freestyle 1-es osztályban először megjött a figyelme és az volt az első olyan verseny, ahol én mint felvezető elvárások nélkül tudtam ringbe lépni kutyámmal. Élveztem, hogy ott tudunk lenni, hálás voltam mindenkinek, aki segített a felépülésében és nem érdekelt a helyezés. Aznap legyőztem önmagam és nem mellesleg Luna is, aznap 120 %os teljesítményt nyújtott, hihetetlen élmény volt. Ez a 2019-es országos bajnokságon történt.
Mivel a 2020-as elmaradt, így két év elteltével most lesz a következő OB Magyarországon. Ami pedig a célom, hogy tudatos felvezetőként tudjak jelen lenni a versenyen. Luna élvezze és felszabadult kűrt tudjunk bemutatni és ne féljek annyit segíteni neki, amennyire szüksége van, még akkor sem, ha az értékes pontokba kerül! ;)
Hiszen nincs fontosabb, mint Ő!
Természetesen a versenyre a finomabbnál finomabb jutalomfalatokat Luna számára a Természetes Kutyavilág biztosítja!
Írta: Böröczki Renáta (dog dancing tréner, versenyző és hivatalos FCI Dog Dancing bíró)
