Sok évvel ezelőtt, mikor elhatároztam, hogy Lunával mi is bele vágunk a dog dancing-be, még nem is sejtettem milyen hosszú és rögös út vár ránk és az volt az álmom, hogy el jussunk egyszer az Európa Bajnokságra!
Akkor még nem is tudtam mennyi nehézségbe ütközünk majd Lunával és ahogy elmélyültem vele a sportban, volt időszak mikor úgy gondoltam, hogy a dédelgetett álmom az OEC-ről (Open European Championship) álom is marad. Akkoriban azon dolgoztam, hogy figyeljen rám és akarjon dolgozni akkor is, ha nincs a kezemben jutifalat. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy “az út a cél” és milyen igaza volt!
Soha le nem cserélném ezt a hosszú kanyargós, sok-sok buktatóval tűzdelt utat egy rövid egyenesre!
Luna az első és egyetlen dog dancingelő Moszkvai Őrkutya, a sok nehézség ellenére ennél szebb utat elképzelni se tudtam volna. Luna mutatta meg, mi mindenre képes a kutya-gazda kapcsolat, ha van benne bizalom, feltétel nélküli szeretet és kölcsönös tisztelet. Ő nem csak egy kutya, Ő a lelkitársam és ha együtt táncolunk akkor megszűnik minden körülöttünk.
Az ide vezető utat nehezítette, hogy 2019-ben könyök diszpláziát állapítottak meg nála. Akkoriban csak az lebegett a szemem előtt, hogy újra teljes kutya élete legyen és csak hab volt a tortán, mikor újra kezdhettük a dog dancinget. A visszatérés után nem sokkal döntöttem el, hogy a Freestyle kategóriától elbúcsúzunk és az izületekkel jóval kíméletesebb Heelwork to music kategóriával folytatjuk.
Idén tavasszal léphettünk fel a HTM3-as osztályba, azaz a legmagasabb kategóriába, majd II. helyen szereztünk kvalifikációt az Európa Bajnokságra. Hetekig el sem hittem, hogy mi is ott leszünk az első hazai rendezésű OEC-en!
Luna az Európa Bajnokságon is megmutatta, hogy nem egy átlagos Moszkvai Őrkutya. Egyéni 14. helyezést szereztünk, csapatban pedig 4. helyen végeztünk!
Mégis talán, ami a legmeghatóbb volt az a sporttársak visszajelzése. A kűr végén majd fel robbant a lelátó, különböző nemzetek jöttek oda gratulálni és a szívemnek talán, ami a legjobban esett, mikor megkérdezték, hogy “Luna mindig ilyen boldog munka közben?” és én kicsit elérzékenyülve válaszolhattam, azt hogy “igen”!
Az eredményhirdetés alatt néztem a border collie, malinoá, rotweiler és ausztrál juhász fajtákat, akik előtt végzett a csöpp maci teste, Ő az én Moszkvai Őrkutyám!
Nem lettünk TOP10 és lehet soha nem is leszünk, de ez a büszkeség, amit érzek ez felér minden címmel vagy győzelemmel!
Köszönöm Luna!
Írta: Böröczki Renáta (dog dancing tréner, versenyző és hivatalos FCI Dog Dancing bíró)