Vissza a listaoldalra

Kutyasuliról gazdiknak

Egy kutya érkezése sok kérdést vet fel. Milyen táplálékot kapjon, melyik állatorvost válasszam, aki maximálisan megbízható és hova vigyem tanulni. Most az utóbbi témával kapcsolatban szeretném megosztani a tapasztalataimat veletek és pár szempontot érinteni, ami segíthet megtalálni a megfelelő kutyaiskolát.

Még mielőtt keresgélni kezdenénk érdemes utána olvasni a lehetséges tanítási módszereknek, ugyanis többféleképpen lehet tanítani. Régen például az úgynevezett "poroszos módszer" volt az elterjedt. Ez a módszer annyit takar tömören, hogy a kutya azt tanulja meg, hogy ha bizonyos dolgokat nem csinál, nem fog fájni, nem rántanak meg. Tehát ha nem marad le láb mellől, nem lesz megrántva. Ha nem kel fel fekvésből, nem lesz lerántva a földre stb..

Szerencsére manapság a pozitív megerősítéses tanítás dominál, ahol jutifalattal és játékkal motiválva tanítják a kutyákat! Viszont fontos alaposan utána járni, ugyanis még ma is vannak poroszos módszereken alapuló iskolák, valamint olyanok is, ahol a "kiképzők" nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel!

Mielőtt kutyaiskolák keresésébe fognánk érdemes átgondulnunk, hogy mik a céljaink a kiskutya tanításával kapcsolatban. Vannak iskolák, ahol az alap képzésen túl bizonyos sportokba is betekinthetünk, de fontos, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy egy kiképző nem érthet maximálisan minden kutyás sportághoz. Tehát ha valaki úgy hirdeti magát, hogy az obedience, a dog dancing, az agility, a frizbi és a flyball területén is tud professzionális segítséget nyújtani, az egészen biztos nem ért mindhez!

Megosztanék pár számomra fontos szempontot, ami alapján én kutyaiskolát keresnék. Az első és talán a legfontosabb, hogy nem az alapján keresem, hogy melyik van a legközelebb vagy melyik a legolcsóbb! Az iskola leírása alapján már egy első benyomásunk lesz a színvonaláról. Ezt követően én a kiképzőknek olvasok utána, véleményeket nézek és elért kutyás sikereket, ugyanis az elért eredmények alapján már körvonalazódhat, hogy az illető tényleg ért a képzéshez vagy egy adott sporthoz vagy sem.

A rosta harmadik szakaszában pedig igyekszem olyan videót találni, ahol az illető a saját kutyájával dolgozik. Ez szerintem az egyik legfontosabb, ugyanis a legbeszédesebb az adott kiképző kutyája, mennyire boldog munka közben, mennyire koncentrál a feladatra, hiszen a kiképző kutyája teljes és hiteles képet fest a gazdájáról egy jó kiképzőnek: "jó kutyája" van.
Persze itt fontos megemlíteni, hogy rossz kutya nem létezik, csak olyan akivel nem foglalkoztak eleget vagy megfelelő minőségben!

Ha sikerült kiválasztani a legszimpatikusabb iskolát, akkor vegyük fel telefonon a kapcsolatot a hellyel. Mondjuk el céljainkat, hogy mit szeretnénk elérni, esetleg mi a problémánk és kérdezzük meg, hogy ebben tudnak-e segíteni. Ha telefonon segítőkészek és szimpatikusak, akkor jöhet az első nagy találkozás!
Én abba a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jártam "hagyományos" kutyaiskolában, megismerkedtem a tükör módszeres kutyasulival és dog dancinget is profi helyen tanulhatok. A hagyományos iskolában egyaránt volt jutifalattal megvezetés és megrántás. Kezdő kutyásként nem értettem hozzá, csináltam, ahogy mondták, viszont nagyon hamar feltűnt, hogy a trükkök, amiket otthon tanulunk póráz és minden nélkül, azokat sokkal jobban élvezi Luna, míg az engedelmest utálta, mert ott ha lemaradt, meg kellett rántani. Emiatt persze én sem szerettem az engedelmes feladatokat.
Egészen más világ nyílt ki előttem, mikor Kriz Orsi megmutatta, hogyan is kell úgy felépíteni a "heelworkot", vagyis a láb melletti munkát, hogy a kutya szeresse. A jó sok jutifalat és örömködés hamar meg is hozta a hatást. A szerencsém, hogy a kezdetektől otthon a trükköket csak pozitívan tanítottam, ugyanis ezáltal ő már egészen baba korában megszerette a közös tanulást és kapcsolatunk nem szenvedett kijavíthatatlan csorbát!

Keresés